Teli hassal kicsiny város, jaj, de szép.
Fájó kézzel, de a munka dicsőség,
Felemelem poharam a hazára,
Esti borig, jaj, életem, ne fájna.
De bánatom vacsorára feledem,
Kisgyermekek lakomáznak nesztelen,
Nyugalom száll körünkbe a mennyekből
Elkapcsolom a tévét az M1-ről.
Köszönettel tartozunk az Urunknak,
Az asszony is van mit főzzön hatunknak.
Eladom a tehenünk decemberig,
S az orvosra is valahogy kitelik.
