2013. december 31., kedd

g


2013. december 30., hétfő

2013. november 28., csütörtök

el Camin 16

így, a hároméves zarándokutam utolsó hat hónapja előtt, egyet jelenkezem.
Gondi mondta, hogy a bentlakásos élet, itt, felér egy caminóval. hát na.

kicsit sokan vannak most is a fejemben, de mintha csendebb lenne.

2013. október 24., csütörtök

Kaddis

" – magyarázom a bölcselőnek, azzal a számomra oly undorító, de leküzdhetetlen beszédkényszerrel, amely mindig elfog, amikor nincsen semmi mondanivalóm, és ami, attól tartok, egygyökerű a vendéglőkben, taxikban, hivatalos, illetve félhivatalos személyek megvesztegetésekor stb. osztogatott busás borravalóimmal, továbbá túlzott, az önfeladásig túlzott udvariasságommal, mintha szakadatlanul a létezésemért esengenék, ezért a létezésért. Uramisten. Egyszerűen csak sétálni indultam az erdőben"

2013. október 4., péntek

nincs nálam a hathúros, hogy kiakkordozzam magamból,
ezért megpróbálom szavakból, ha abból nem lesz karambol,
összerakni, amit másodszor a szívem ma zakatol
hogy a vágy van,
de nem tudom mire.
fejezze be vagy kire?
s nem tudom hová
jutok-e ha -talan s -telen
leszek mégjobban
ezen a télen.
s ti nagyok lesztek
mire én tovább vesztek.
még, még, akarom,
amim van, hogy vesszen el.
mindenem vesztem el.
én mégsem vesztem el.
s nem tudom hová
s nem tudom kire
fejezzem-e ki vagy mire
használjam amim van?
fölöslegessé nem tudom vált-e ami néha tombol?
elfojtom vagy múlás-e múlni vágyó okból?
még egy énkép, s most nincs semmi, hagyjam ezt is veszni?

2013. április 17., szerda

helyzet jelent és ennyi

az elveszett írás-öröme ellenére
literatúrától unva undorodva
heverő kéztől
várnia a gondolatnak
hogy lássa nyugodalmát
a megvetett útban
nem hagyhat nyomot soha
haragszik hogy nyomot
dalol hogy nyomot
ír hogy nyomot
ad hogy nyomot
hagyjon a magány üvölt
utolsót vergődik
a gyászra készülés előtt
vet pár sort
megvetett útra
mert nehéz egyedül cipelni a koporsót
csak ne törjön ki gyönge lába
ne ordítson halni küldött hang
csak ne törjön ki gyönge lába
ne botoljon vetett sorokba
ne virágozzék s ne szakítson virágot
múltat temethetetlen önsanyargatással
20 év sírjára

megvetett literatúrától megvetve
unva
undorodva
mégis
vet
szavakat vet
össze függés telen
szavakat írok
valakinek
hogy halljon

(velem. vagy ne feledje kitört gyönge lábam)

2013. március 6., szerda

you can't do that, society

2013. február 13., szerda

Üdv a valóságban, Zsombi

ÜDV A VALÓSÁGBAN, ZSOMBI,
avagy Doors: "Girl ya gotta love your man"
- mikrofelvonásos -

(sörök után első kör jager)

BN: Ezazte, adj egy ötöst!
MZ: Nem.
BN: Na, ne légy antipartiarc.
MZ: Figyelj, én azért jöttem most ki, mert akkora szeretettúltengésem van, hogy nem bírtam otthon ülni egy helyben. S mit lehet itt kezdeni ezzel az energiával?! Hát ki kellett jöjjek megrészegedni.
BN: ... Isten hozott!

(majd: sörök, jager, vodka + egy születésnapozás)

2013. február 7., csütörtök

szavakat

szavakat
írok
írok
írok
szavakat
írok
írok
írok
össze
függés
telen
szavakat
írok
írok
írok
mégis milyen mély

attilára

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig maradnál.

2013. január 27., vasárnap

:)

ha isten tényleg isten,
azaz vágy nélküli,
akkor nem vágyhat arra,
hogy higgyünk benne.

2013. január 11., péntek

tessék dolgozd fel

állok előtte s ő elmeséli az életem hogy annyi mindent adott amit nem vettem észre amitől féltem amit kikerültem amit persze azt is amit jól kezeltem

2013. január 4., péntek

ha öreg leszek s írok

gonosz leszek magammal
nem hagyom hogy az emlékek megszépüljenek
ha öreg leszek s írok
nem fogok szépen beszélni
a könyvemben a bevezető
öröm mint védekező mechanizmus
címet viseli magyarázva hogy mért
nem akarom dicsérni
mert nem fogom dicsérni
ha öreg leszek s írok
a szerelmeim, a barátaim
nem fogok szépen beszélni
szüleimről, istenekről
hacsak nem tanulok meg
félni tőlük miközben néha sírok
de nem hagyom hogy az emlékek megszépüljenek
ha öreg leszek s írok
nem fogok már harcolni
de dicsérni sem
a pillanatokat
a mosolyokat
a nem-tapasztalatok
tapasztalatát
a zöld harisnyát
meséteket kutyátokat
ó nem
a veletek eltöltött
perceket
az apró kis örömöket