2013. október 24., csütörtök

Kaddis

" – magyarázom a bölcselőnek, azzal a számomra oly undorító, de leküzdhetetlen beszédkényszerrel, amely mindig elfog, amikor nincsen semmi mondanivalóm, és ami, attól tartok, egygyökerű a vendéglőkben, taxikban, hivatalos, illetve félhivatalos személyek megvesztegetésekor stb. osztogatott busás borravalóimmal, továbbá túlzott, az önfeladásig túlzott udvariasságommal, mintha szakadatlanul a létezésemért esengenék, ezért a létezésért. Uramisten. Egyszerűen csak sétálni indultam az erdőben"

2013. október 4., péntek

nincs nálam a hathúros, hogy kiakkordozzam magamból,
ezért megpróbálom szavakból, ha abból nem lesz karambol,
összerakni, amit másodszor a szívem ma zakatol
hogy a vágy van,
de nem tudom mire.
fejezze be vagy kire?
s nem tudom hová
jutok-e ha -talan s -telen
leszek mégjobban
ezen a télen.
s ti nagyok lesztek
mire én tovább vesztek.
még, még, akarom,
amim van, hogy vesszen el.
mindenem vesztem el.
én mégsem vesztem el.
s nem tudom hová
s nem tudom kire
fejezzem-e ki vagy mire
használjam amim van?
fölöslegessé nem tudom vált-e ami néha tombol?
elfojtom vagy múlás-e múlni vágyó okból?
még egy énkép, s most nincs semmi, hagyjam ezt is veszni?