2013. október 24., csütörtök

Kaddis

" – magyarázom a bölcselőnek, azzal a számomra oly undorító, de leküzdhetetlen beszédkényszerrel, amely mindig elfog, amikor nincsen semmi mondanivalóm, és ami, attól tartok, egygyökerű a vendéglőkben, taxikban, hivatalos, illetve félhivatalos személyek megvesztegetésekor stb. osztogatott busás borravalóimmal, továbbá túlzott, az önfeladásig túlzott udvariasságommal, mintha szakadatlanul a létezésemért esengenék, ezért a létezésért. Uramisten. Egyszerűen csak sétálni indultam az erdőben"

Nincsenek megjegyzések: